Cement

A cement egy olyan anyag, amelynek fő nyersanyaga a mészkő és az agyag, és ásványanyagok (homok, kavics, tégla, brikett, stb.) összeragasztásához használják. A cement eme tulajdonságának kihasználásához mindenképpen vízre van szükség. A cement egy víz hozzáadásával kémiai reakcióba lépve megszilárduló kötőanyag. Megtört mészkő, agyag és ha szükséges vaséc és / vagy homok keverékét porrá őrlik. Ezt a nyerslisztet aztán 1400-1500 °C-ra hevítve forgó cementégető kemencében kiégetik. Az ebből keletkező termék neve “klinker”.

Ezt követően a klinkerhez némi gipszet adnak hozzá (4-5% arányban), majd finom porrá őrléssel portlandcementet hoznak létre. A geopolimer cement előállítása során a klinker és a gipsz mellett a cement fajtájától függően egy vagy több egyéb anyagot is hozzáadnak, mint például trasszt, olvasztókohó salakot, pernyét, szilikafüstöt, stb. A cement ugyan sok betonkeverékben térfogatilag a legkisebb arányban van felhasználva, mégis a beton alkotóelemei közül a legfontosabbnak számít.

A leggyakrabban használt cementfajták közé sororjuk kompozit-portlandcementet, a geopolimer cementet, a salak-alapú cementet és a szulfátálló cementet. Ezeken kívül a fehér portlandcement és egyéb más típusú cementek egyaránt használatosak. Mivel a közönséges betonban az adalékanyag szemek a legszilárdabb alkotóelemek, a másik kettő elem (cementpép és tapadás) az ellenállóképességet határozza meg. A cementpép ellenállósága nagyban függ a víz/cement arányától is.

A beton keverésénél használandó cement-típusok és azok alkalmasságának értékelése a TS EN 197 sorozatban van szabványosítva.

Cement:

1.fejezet: Általános cementek, összetétel, tulajdonságok és alkalmasság feltételei ;
2. fejezet: Alkalmasság értékelése.
A TS EN 197-1 szabvány létrejöttével három különleges célú cementre vonatkozó szabványon kívül az összes régi előírás érvényét veszítette. Ez a három szabvány a TS 21 fehér portlandcement, a TS 22 kőművescement és a TS 10157 szulfátálló cement szabványa. Az érvényét veszített általános célú cementekre vonatkozó előírásoknak az új szabvány felel meg (1. táblázat). Az új TS EN 197-1 szabvány a Törökországban jelenleg betongyártáshoz használt cementfajtáknál jóval több cementfajta használatát teszi lehetővé.

Cementfajták

A cementek jelölése

A TS EN 197-1 szabvány a cementeket CEM I-től (portlandcement) CEM V-ig (kompozit cement), öt főosztályba sorolja. A jelölés a következőket foglalja magába: fő alkotórészek, portlandcement-klinkerarány, mellékalkotórészek,szabványos (pl. 28 napos)szilárdsági osztály és kezdőszilárdság.

Például a kohósalak-portlandcement jelölése a következő módon történik:

CEM II/A-S 42,5 N

Az “N” alosztály normál kezdőszilárdságot, az “R” gyors kezdőszilárdságot jelöl.

Szabványos szilárdsági osztályok

Ez az alosztály a mellékalkotórészeket (ebben az esetben olvasztókohó salak) mutatja.
A portlandcement-klinkerarány lehet (A) magas, (B) közepes és (C) alacsony.
Fő alkotórész

A cement alkotóanyagai

Az 1. táblázatban látható TS EN 197-1 szabvány különböző cementfajtáinak alakotóanyagai a következők:

• Fő alkotórész, pl. portlandcement-klinker;
• Mellékalkotórész, pl. pernye, olvasztókohó salak, mészkő, szilikafüst;
• Egyéb kiegészítő-anyag, pl. pernye, olvasztókohó salak, mészkő, természetes puccolán;
• Kötésszabályozó, pl. kalcium-szulfát;
• Vegyi adalékszerek, pl. színezőanyagok, légbuborékképző adalékszerek.

A cement alkotóanyagai

S – olvasztókohó salak;
D – szilikafüst;
P – természetes puccolán;
Q – természetes kalcinált puccolán;
V – szilikapernye;
W – mészkőpernye;
T – égetett pala;
M- kettő vagy több a fent említettek közül.

1. táblázat: TS EN 197-1 szabványban felsorolt cementfajták: