A cement egy olyan anyag, amelynek fő nyersanyaga a mészkő és az agyag, és ásványanyagok (homok, kavics, tégla, brikett, stb.) összeragasztásához használják. A cement eme tulajdonságának kihasználásához mindenképpen vízre van szükség. A cement egy víz hozzáadásával kémiai reakcióba lépve megszilárduló kötőanyag. Megtört mészkő, agyag és ha szükséges vaséc és / vagy homok keverékét porrá őrlik. Ezt a nyerslisztet aztán 1400-1500 °C-ra hevítve forgó cementégető kemencében kiégetik. Az ebből keletkező termék neve “klinker”.
Ezt követően a klinkerhez némi gipszet adnak hozzá (4-5% arányban), majd finom porrá őrléssel portlandcementet hoznak létre. A geopolimer cement előállítása során a klinker és a gipsz mellett a cement fajtájától függően egy vagy több egyéb anyagot is hozzáadnak, mint például trasszt, olvasztókohó salakot, pernyét, szilikafüstöt, stb. A cement ugyan sok betonkeverékben térfogatilag a legkisebb arányban van felhasználva, mégis a beton alkotóelemei közül a legfontosabbnak számít.
A leggyakrabban használt cementfajták közé sororjuk kompozit-portlandcementet, a geopolimer cementet, a salak-alapú cementet és a szulfátálló cementet. Ezeken kívül a fehér portlandcement és egyéb más típusú cementek egyaránt használatosak. Mivel a közönséges betonban az adalékanyag szemek a legszilárdabb alkotóelemek, a másik kettő elem (cementpép és tapadás) az ellenállóképességet határozza meg. A cementpép ellenállósága nagyban függ a víz/cement arányától is.
A beton keverésénél használandó cement-típusok és azok alkalmasságának értékelése a TS EN 197 sorozatban van szabványosítva.